Ami egy Intertől belefér a Serie A-ban, az gyakorlatilag lehetetlen a Bajnokok Ligájában, pláne a kupaspecialista Liverpool ellen. Még szép, hogy a milánóiaknál utóbbi időben rendszeresített emberhátrányos játékról beszélünk. Az egymás elleni két mérkőzésen összesen kb. egy meccsnyi emberfórt adott az Inter az angoloknak, ami azért bosszantó, mert ez a párharc sokkal többet ígért annál, minthogy ilyen sima végkimenetele legyen.

A visszavágó értékelése előtt azért még elöljáróban annyit megemlítenénk, hogy az Inter erőnléti edzői és orvosi stábjának tagjai azért megérdemelnének fejenként egy irgalmatlan seggberúgást, mert teljességgel nonszensz, hogy az eurómilliókért összevásárolt keret fele állandóan sérült.

A legfoghíjasabb ezúttal a hátsó alakzat volt, ahol az eltiltott Materazzi és a maródi Samuel, Cordoba és Maxwell pótlását kellett megoldania Mancininek, ráadásul annak tudatában, hogy megnyugtató megoldást egész biztos nem fog találni. Bekerült a jobbára csak a tartalékban számításba vett Rivas, behúzódott középre az ebben a pozícióban tavaly a MU ellen „nagyot” alkotó Chivu, a baloldalt pedig megkapta Burdisso, akinek előnye, hogy a védelem minden posztján bevethető, hátránya pedig, hogy mindegyiken csapnivaló. A középpályán Cambiasso és Zanetti játéka nem volt vitás, őket a sérüléséből nem rég felépült, de teljesen formán kívüli Stankovic-Vieria páros egészítette ki, míg elől az összedrótozott Ibra-Cruz duó kapott bizalmat.

A Liverpool felállásában semmi meglepő nem volt, azon kívül, hogy Skrtel foglalta el az egyik belső védő pozíciót, így Carragher húzódott ki a jobb oldalra. Az egy szem ék Torrest Babel és Kuyt támogatta a két szélről, Gerrard mögött pedig Mascherano (az argentin pitbull a meccs legjobbja volt) és az idény egyik felfedezettje, a brazil Lucas Leiva takarított.

A meccset a hazaiak kezdték jobban, Cruz lövését a jobb alsó elől ütötte ki Pepe Reina, aki egyébként kinézetre akár Rafa Benítez mester édesgyermeke is lehetne. A hallgatag indián aztán Ibrahimovic remek passzát hirtelenkedte el, ahelyett, hogy az üres kapuval szemben álló Stankovicot játszotta volna meg, a másik oldalon pedig Torres lőtte Julio Cesar hasába éles szögből a védőktől kapott ajándéklabdát. A félidőre tehát 0-0-val vonultak a csapatok, és az Inter játékát elnézve, nem tűnt még elveszettnek a továbbjutás. Egészen a fordulást követő ötödik percig…

Burdisso bizonyította újfennt, hogy nem Inter-szintű játékos, az argentin bekk már az első félidőben besárgult, miután a félpályánál a földön fekve (!) rúgta hasba a mellette elhúzó vendégjátékost, ezúttal pedig szintén a felező vonalnál érkezett úgy talppal, mint egy dúvad. Természetesen villant a megérdemelt piros lap, az Inter sorsa pedig megpecsételődött. Habár a hazaiak nem adták fel, inkább csak tisztességből mentek már előre, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, a ’Pool rúgott gólt, méghozzá egy szépségdíjasat, az Angliában ténylegesen a szupersztár kategóriába lépő Fernando Torres révén.

A rolót tehát ismét lehúzták a BL-ben önmaga árnyékát átlépni képtelen Inter előtt, a szomorú nézők (akik között helyet foglalt Valentino Rossi és Antonio Cassano is) egy része pedig szépen lassan elindult hazafelé. A végtelenségig elkeseredett Ibrahimovic még elrontott azért két ziccert, Mancini pedig kifütyültette magát bátortalan cseréivel. A két meccsen gyakorlatilag hibát hibára halmozó Inter kiesett, a Liverpool továbbjutott a legjobb nyolc közé.

Mindenképp említést érdemel viszont, hogy a találkozó, még a nemzetközi futballvilágban is szokatlan, szép szurkolói gesztussal végződött, miután az elkenődött olasz és az ünneplő angol drukkerek felállva tapsolták meg egymást. Tisztelet a győztesnek, együttérzés a legyőzöttnek! Példamutató volt a két szurkolótábor magatartása! Bravó!