Mint látjuk, már a kezdeti időkben is komoly politikai beavatkozások történtek a két rivális ügyeibe, így kicsit értelmetlenek azok az általánosítások, hogy az ASR a baloldaliak, míg a LAZIO a jobboldaliak csapata. Az viszont tagadhatatlan, hogy napjainkban mindkét gárda ultrái gyakran tanúsítanak szélsőjobboldali megnyilvánulásokat, és bármilyen furcsa, ennek érdekében képesek szövetségre lépni egymással. 1994. november 21-én egész Olaszország megdöbbenve nézte a tévéképernyők előtt, ahogy a ROMA BOYS, OPPOSTA FAZIONE és FEDAYN csoportjainak képviselői IRRIDUCIBILI LAZIO tagokkal kiegészülve csatatérré változtatták BRESCIA utcáit. A huligánokat különvonat szállította a főként baloldali nézetű polgárok lakta északi városba, ahol aztán vascsövekkel, késekkel és baltákkal támadtak a rendfenntartókra és a hazaiakra. Az összetűzésben 33 rendőr sérült meg, a rendőrkapitány pedig 30 napon túl gyógyuló sérülésekkel került kórházba. Az eset utáni letartóztatásokkor vált nyilvánvalóvá a politikai indíttatás, ugyanis több őrizetbe vett tagja volt a római skinheadek vezére, MASSIMO BOCCACCI által vezetett szélsőjobbos csoportosulásnak, akiknek jelszava is beszédes: „Meno calcio, piú calci!” (Kevesebb focit, több rugdosást!). A két tábort összeköti még RÓMA kosárlabdacsapatának WARRIORS nevű szekciója, amelyhez kizárólag jobboldali férfitagok csatlakozhatnak. A római drukkerek korábban is követtek már el megbotránkoztató tetteket, például a LAZIO ultrák ’92-ben visszadobták a pályára a sokszoros holland válogatott, AARON WINTER mezét, mondván: „Néger, és még zsidó is”. 1993. április 27-én pedig az olasz szocialista párt egyik ága elleni fasiszta támadás után több VIKING LAZIO-, BOYS ROMA- és OPPOSTA FAZIONE tagot tartóztattak le, a bresciai közös akció azonban mégis túl ment minden határon.
A sorozatos kitiltások és börtönbüntetések viszont egyik szempontból sem hozták meg a kívánt eredményt, ugyanis az egymás elleni utálat és a náci ideológia is megmaradt. Az elsőre bizonyíték a 2004-es tavaszi derbi, amikor is több mint száz ember sérült meg a lelátókon és utcákon kitört zavargásokban, amit egy rémhír robbantott ki, miszerint egy rendőrautó halálra gázolt egy kisgyereket a stadionnál. A másodikra pedig a 2005/2006-os idény szélsőséges megmozdulásai, ugyanis az AS ROMA ultrák náci karlendítésekkel, horogkeresztes drapériákkal és félreérthetetlen szlogenekkel provokálták a baloldali LIVORNO szurkolókat, akik emiatt megpróbáltak kitörni a szektorukból. Ugyancsak a karlendítés jelentette a fő témát a LAZIO csapatával kapcsolatosan is, mivel az egyébként zseniális csatár, PAOLO DI CANIO többször is így köszöntötte góljai után, az őt őrjöngve ünneplő égszínkék szimpatizánsokat.A politikai párhuzamtól eltekintve azonban a két gárda drukkerei gyűlölik egymást.
A rivalizálás a mindennapokban is tetten érhető, az elsősorban a külvárosokban és RÓMA környéki településeken élő LAZIO szurkolók gyakran zrikálják az ellenfelet azzal, hogy tulajdonképpen ők tanították meg focizni az AS ROMA-t, hiszen az majd’ 30 évvel később alakult, mint az ő klubjuk. A vörös-sárgák hívei erre általában azzal válaszolnak, hogy a LAZIO nem is római csapat, és semmi keresnivalójuk a fővárosban. A csipkelődés azonban véresen komolyra fordul a derbi napján, és gyakran a hatalmas rendőri készenlét sem tudja megfékezni az egész városban elszabaduló indulatokat. Az ultrák minden téren le akarják győzni a másikat, ezért koreográfiákban és hangerőben is utánozhatatlan az örökrangadó. A szurkolócsoportok minden évben rengeteg költenek a nézőtéri látvány kialakítására, ezért mindig iszonyatos mennyiségű pirotechnikát és gyakran több szektornyi méretű drapériákat vonultatnak fel. A LAZIO ultrái a közös aréna, a STADIO OLIMPICO északi kanyarjában vertek tanyát, míg a ROMA fanatikusok a déli kanyart foglalják el.
Utolsó kommentek