A tavalyi győztes Milan az első nagy búcsúzó a BL idei kiírásától, miután a lombardok alulmaradtak az Arsenallal vívott párharcban. Nagy küzdelmet hozott az oda- és a visszavágó is, de az embernek az volt az érzése, hogy csak Fabregasékon múlik, mikor viszik be a döntő találatot. Az Arsenal játékosai erősebbek és gyorsabbak voltak, ha rutinosabbak, akkor már az első mérkőzésen eldönthették volna a továbbjutást, de egyértelműen jobban játszottak a San Siróban is, így teljesen megérdemelten léptek tovább.
A szenvedős bajnoki szereplés és a korai BL-búcsú vélhetően megadja az utolsó lökést a Milan átalakításához, a sok szép sikert megélt csapat kerete ugyanis egyértelműen alapos frissítésre szorul. Carlo Ancelotti szinte változatlan összetételű gárdával dolgozik 2001. óta, azóta 2 Bajnokok Ligája serleget, 1 klub-világbajnoki címet, 2 európai szuperkupát és egy scudettót nyertek milánói piros-feketék. Rendkívül sikeres korszakot tudhat tehát maga mögött a Milan, de nyilvánvaló, hogy egyes játékosai már túl vannak a csúcson, elfáradtak és nem képesek már megújulni, legalábbis a mostani közegben már nem.
Paolo Maldini nyári visszavonulása már nyílt titok, és bármennyire is fáj kimondani, itt az ideje, mert az ő távozásának szimbolikus jelentősége van, és utat nyithat az újításoknak. Magam részéről, a jelenlegi keretből csak Nestát, Pirlót, Gattusót, Kakát és Patót tartanám meg a kezdőcsapatban, Ambrosinit, Oddót, Jankulovskit és Bonerát pedig kiegészítő emberként. A kapusposzt évek óta nyugtalanító kérdés a rossoneróknál, Dida már nem, Kalac és Fiori soha nem is volt igazán jó megoldás, mindhármuk távozását sem tartom elképzelhetetlennek. A hátvédsorban Favalli, Cafú, Simics, Serginho és Kaladze ideje már jócskán lejárt, a középpályán ugyanez mondható el Emersonról és Brocchiról, míg a csatársorban Inzaghiról. Gilardino, amilyen rámenős és gólerős támadó volt a Parmában, annyira súlytalan a Milanban, Ronaldo pedig beláthatatlan ideig harcképtelen, így rájuk sem igen lehet alapozni a továbbiakban. Clarence Seedorf számára is eljött a búcsú ideje a piros-fekete dressztől, talán egy másik klubban, vagy egy másik országban képes lenne újra feltöltődni.
Egyelőre nehéz megmondani, hogy kikkel lehetne pótolni ezt a seregnyi játékost, de a legpiacképesebb futballistákat figyelembe véve megpróbálok tippelni. A kapuba jó eséllyel pályázik Frey a Fiorentinából vagy Marco Amelia, Buffon válogatottbeli tartalékja, a védelembe pedig a Barcából nyáron várhatóan hazatérő Zambrotta, a palermós Barzagli és az AS Romától már leigazolt Ferrari. A középpályán el tudnám képzelni a Cigarinit és Gasbarronit a Parmából, vagy Hamsíkot a Napoliból (bár ő inkább Nedved utódja lehetne a Juvénál), de a Milan itt várhatóan sztárigazolást tervez, nagy nevekkel meg nem szeretnék dobálózni (melyik csapat ne akarná mondjuk Gerrardot vagy Xavit?). Leendő csatárként szóba jöhet a Chelsea-ből elkívánkozó Drogba, a Palermo éke, Amauri, a firenzei Mutu, vagy a Genoában kivirágzó Borriello.
A megújult gárdát persze nem biztos, hogy Carlo Ancelotti fogja dirigálni, de szerintem ő megkapja az esélyt, hogy új csapatot építsen. Tudása megvan hozzá, egy új sztáredző érkezését pedig, a játékosokra való kiadásokon felül, azért még talán Berlusconi is megérezné anyagilag. Ha mégis új tréner mellett döntene, José Mourinho szerződtetése akkor sem valószínű, feleannyiért megszerezhető lenne a portugálnál jóval szerényebb és csendesebb Marcello Lippi vagy a klub egykori játékosa, Frank Riijkard.
Nyárig azonban még hosszú az idő, addig a jelenlegi keretnek kell befutnia Bajnokok Ligája selejtezőt érő helyre, hiszen azért ennyi a minimum a Milantól. Júniustól aztán Európa-bajnokság, és van egy olyan érzésem, hogy a milánóiak megfigyelői igencsak nyitva tartják majd a szemüket. Figyelem futballisták, 4-5 jó meccs Milan-szerződést érhet!
Utolsó kommentek