Aligha van olyan futballszurkoló, aki kedvenc csapata mérkőzése kapcsán ne álmodozott volna arról, hogy milyen felemelő érzés lenne játékosként kifutni a pályára. Vannak, akiknek ez sikerült, csak éppen az ellenfél színeiben…

A futballista is ember, mondhatnánk, ezért van az, hogy időnként ordító helyzetben hibázik, néhanapján lerészegedik egy jól sikerült meccs után, és természetesen neki is lehet rajongásig szeretett klubja. Más kérdés, hogy az élet néha furcsa dolgokat produkál, és az imádott csapat nem mindig egyezik az aktuális munkaadóval. Nehéz elhinni, de a Liverpoolnak, amely a világ egyik legnépszerűbb klubja, három olyan emblematikus játékosa volt a közelmúltban, akik gyerekként még a városi rivális Evertonért rajongtak. Robbie Fowler, Steve Mcmanaman és Michael Owen, merthogy róluk van szó, rendszeresen jártak a Goodison Parkba a Kékek mérkőzéseire, de később valamennyien a ’Pool utánpótlás-akadémiájára kerültek, majd a Vörösök mezében mutatkoztak be a Premier League-ben, és futottak be fényes karriert.

Szintén az Evertonért dobogott a szíve Joey Bartonnak, az angol futball ügyeletes rosszfiújának is, más kérdés, hogy az élvonalbeli játékossá a Manchester City-ben váló Bartonnak később éppen az Everton szurkolóival gyűlt meg leggyakrabban a baja. Ezzel egyébként nem volt egyedül, Wayne Rooney is addig hangozatta, hogy „Egyszer Kék, mindig Kék!”, hogy a Manchester United-hoz való távozásakor rögvest gyűlölt ellenséggé vált az Everton-táborban.

Mielőtt azonban, kiderülne, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva minden angol focista a kisebbik liverpooli gárdáért rajong, említünk más eseteket is. Frank Lampard és Joe Cole a West Ham United-ben nevelkedett, és különösen előbbi rajongásig odavolt a Kalapácsosokért, ami nem is meglepő, hiszen édesapja a klub kőkemény hátvédje volt. Ezek után természetesen nincs mit csodálkozni azon, hogy egyiküket sem látják túl szívesen, amikor az ősi ellenség Chelsea játékosaként térnek vissza az Upton Parkba. Velük ellentétes pályát írt le Lee Bowyer, a nem éppen szelídségéről ismert egykori válogatott középpályás, aki a Charlton és a Leeds után kötött ki végre kedvenc csapatában, a West Hamben.

Anglián kívül is előfordulnak persze hasonló „malőrök”, Spanyolország leghíresebb szívcserélője nem más, mint a Real Madrid legendás csapatkapitánya, Raúl, aki hatalmas Atletico-rajongó családból származik, és sihederként még a Colchonerók korosztályos csapataiban pallérozódott. A történet innentől kezdve ismert, az Atletico egykori nehéz természetű elnöke, Jesús Gil, hirtelen felindulásában elzavarta a szerinte nem megfelelően teljesítő utánpótlás-játékosokat, Raúl pedig a Realhoz került.

Szintén a család volt nagy hatással annak idején Roberto Baggióra, akinek az egész famíliája lelkes Inter-drukker volt, így Copfocska is a milánói kék-feketéknek szurkolt ifjúkorában. Miután az összes nagy riválist bejárta, hosszú és kacskaringós pályafutása végéhez közeledve szerepelt is a nerazzuróknál, igaz, csak rövid ideig és mérsékelt sikerrel.

Kis hazánkból is tudunk felhozni pár érdekes példát, elsőként rögtön az Aranycsapat kapusának, Grosics Gyulának az esetét, aki saját bevallása szerint világéletében Fradi-szurkoló volt, de odaigazolását rendre meghiúsították. A mitikus csapat egy másik sztárja, Kocsis Sándor is a Ferencvárosért élt-halt (ráadásul ő ott is mutatkozott be), csakúgy, mint édesapja, aki amikor Kocsist azzal fenyegették, hogyha nem igazol át a Honvédhoz, besorozzák katonának, szomorúan, de ezt tanácsolta gyerekének: „Fiam, két rossz közül a kevésbé rosszat válaszd…”

Végezetül lehet, hogy pár újpesti szívet összetörünk, de ide kívánkozik, hogy Törőcsík András, a lilák egykori csillaga saját maga mondta el, hogy a Fradi kezdőcsapatáról álmodott fiatalkorában. A jelenből pedig Lipcsei Péterről, a Ferencváros csapatkapitányáról tudható biztosan, hogy gyerekként a Vasasért szorított.

Ennyit tudtunk egyelőre felderíteni, reméljük érdekesnek találtátok. Ha valaki tud még olyan focistáról, legyen az magyar vagy külföldi, aki más csapatnak szurkol(t), mint a sajátja, akkor írjátok meg nekünk!