HTML

Football Factory

A fociról, a futballról és a labdarúgásról.

Utolsó kommentek

Friss topikok

Linkblog

Harc az Örökvárosért 3. - Ave Lazio! Grande Victoria!

2008.03.20. 12:08 kidrock

Várakozásainknak megfelelően Lazio-győzelmet hozott a fővárosi derbi, de nem a Roma volt az egyetlen nagycsapat, amely elbukott a fordulóban.
A negyedik (BL-selejtezőt érő!) hely, úgy tűnik, valamiért nem kell sem a Milannak, sem a Fiorentinának, mert olyan nagyvonalúan szórják a pontokat, mint bolond a lisztet. Szívből kívánjuk, hogy szorongassa meg őket az Udinese és a Sampdoria!
Az Inter és a Juventus könnyűnek tűnő ellenfelek otthonában hullajtott pontokat, a Zebrák pocsék játékára egy szót sem érdemes vesztegetni, azon pedig, gondolom, már senki nem lepődik meg, hogy az Inter megint tíz emberrel fejezte be a meccset. Az aktuális állat ezúttal Pelé volt, a Suazo góljával vezetést szerző nerazzurók pedig nem tudták kihúzni a mérkőzés végéig. Borriello szemmel láthatóan komolyan gondolja, hogy a forró nyárelőt a kellemes klímájú osztrák-svájci hegyekben kívánja tölteni, 85. percben ollózott gólja újabb nyomós érv az EB-keretbe kerülése mellett.
Na de rátérve a derby della capitaléra! Spalletti mester keverte meg jobban a csapatát az utolsó pillanatokban, bekerült Aquilani, Vucsinics, Cicinho és a sérültnek hitt Cassetti is, viszont Giuly továbbra sem számít kedvezményezettnek a kopasz krapeknél. Az első félidő kevésbé volt mozgalmas, de Doni azért ráhozta a frászt a Roma ultráira, amikor majdnem benézett egy távoli beívelést. A brazil kapust végül a felső léc mentette meg, Taddeit viszont senki nem védte meg attól, hogy Behrami irgalmatlan erővel vállon bombázza őt a Lazio kapujának előterében, aminek köszönhetően megszületett a Farkasok tudatosnak semmiképpen nem nevezhető gólja. Minden idők egyik legröhejesebb gólját végül egy formás támadás végén született Pandev-góllal egyenlítette ki a Lazio, majd a második félidőben minden idők egyik legnagyobb kamutizenegyesét értékesítette minden idők egyik legrosszabbul elvégzett, de egyben legszerencsésebb (bár ez nézőpont kérdése) büntetőrúgásával Rocchi. A bordó-sárgák nem hagyták magukat, és Perrotta találatával egalizálták az állást, és ekkor úgy tűnt, nincs még vége a pengeváltásnak. Kicsit azonban visszavettek a csapatok, és amikor már elhitették velünk, hogy nem lesz már itt semmi, akkor bukkant fel a semmiből egy, a Roma-kapu előtt elpattogó labdára Valon Behrami, és a hálóba vágta a Sasok győztes gólját. A Curva Nord örömmámorban úszott, a Sud döbbenten hallgatott, a svájci állampolgárságú koszovói pedig a pokolból a mennybe ment.
A Lazio sokkal többet tett a győzelemért, ezért teljességgel meg is érdemelten szerezték meg végül. Az égszínkékek már nem az első derbin bizonyították, hogy hatalmas szívvel és küzdőképességgel el lehet tüntetni a két keret között meglévő minőségbeli különbséget, és maximálisan meg lehet felelni az ultrák elvárásainak. Kolarov és Behrami futómennyisége egészen elképesztő volt, de a pályaválasztó minden játékosa hatalmas alázattal futballozott, míg a másik oldalon ezúttal nem csak Totti, de a középpálya motorjának számító De Rossi is gyengébb napot fogott ki. Lehetőség a javításra? A Manchester elleni BL-továbbjutás alighanem kárpótolná az AS Roma szurkolóit.

 

Szólj hozzá!

Címkék: roma derbi lazio perrotta behrami taddei rocchi pandev

Harc az Örökvárosért 2. - Esélylatolgatás, statisztika, kezdőcsapatok

2008.03.18. 14:27 kidrock

Hatalmas mérkőzésre van kilátás szerda este a világ elsőszámú városi rangadójának titulált Lazio-Roma derbin. Habár az égszínkékek elég szerényen szerepeltek eddig a bajnokságban, a téli erősítéseknek is köszönhetően már jobb formát mutattak az elmúlt fordulókban, míg a bordó-sárgák a hazai pontvadászatban és a BL-ben is harcban állnak a végső győzelemért, éppen ezért kérdéses, hogy mennyire tudnak felpörögni a helyi rivális ellen.
Tottiék rendkívül fárasztó heteken vannak túl, hiszen olyan csapatokkal mérkőztek meg mostanában, mint a Real Madrid, a Juventus, az Inter, a Fiorentina és a Milan. Ez a nem akármilyen megterhelés döntő lehet a hatalmas presztízsértékű rangadó előtt, hiszen ez az a találkozó, amelyen a 100 %-nál is többet kell nyújtania annak a gárdának, amelyik meg akarja kaparintani a győzelmet. A Farkasok kerete hiába tűnik évek óta sokkal erősebbnek, a Lazio pályaválasztása esetén soha nem mehetnek biztosra, amit a tavalyi 3-0-s zakó is hűen tükröz. Az AS Roma mellett szól viszont a statisztika, hiszen a két klub eddigi 148 párharcából 54-szer kerültek ki győztesen, míg a Lazio csak 39-szer nyert, döntetlenre viszont 55 találkozó végződött. Ha azokat a mérkőzéseket nézzük, amelyeken a Lazio játszott (papíron) hazai pályán, akkor is jobban állnak a bordó-sárgák, ugyanis 74 meccsből 25-öt nyertek ők, szemben a Sasok 23 győzelmével.
Ezúttal mindkét gárda gyakorlatilag a legjobbjaival állhat ki, lévén a rendszeres kezdőjátékosok közül csak Luciano Zauri (Lazio) és Marco Cassetti (ASR) hiányzik sérülés miatt, de a két szélsőhátvéd kiesése aligha von le bármit is a derbi élvezeti értékéből. Delio Rossi mester valószínűleg ezúttal is három támadóval küldi harcba fiait, tehát Rocchi és Pandev mellett ott lesz a pályán a Manchester Citytől hazacsábított gólvágó, Rolando Bianchi is. Az égszínkékek leggyengébb pontja a védelmük, a nem túl acélos Siviglia-Cribari belső kettős mögött a 43 éves Ballotta kapus sem tűnik túl megnyugtató megoldásnak.
Az AS Románal a hadrend már évek óta nem lehet kérdéses, a 4-2-3-1 ugyan többnyire látványos és eredményes, de már olyannyira berögzült Spalletti érkezése óta, hogy a Farkasok már akkor sem tudnak váltani, ha éppen nagyon kéne. A kezdőtizenegy összetételét nézve három poszt, ami rendre kérdéses, Pizarro, Taddei és Mancini vagy Aquilani, Giuly és Vucsinics? Magunk részéről az utóbbira szavaznánk, és lehet, hogy most Spelletti is így fog tenni, ugyanis a Milan elleni meccset utóbbi két (csereként beállt) játékos góljaival fordították meg.
Nem csak a két csapat játékosai között várható azonban hatalmas küzdelem, a csata ki fog terjedni a nézőtérre is, legalábbis hangerőben, pirotechnikában és látványelemek tekintetében biztosan, de az egymást gyűlölő szurkolók között soha nem zárhatók ki egyéb atrocitások sem. Érdemes lesz figyelni a lelátót is a tévében (már amennyire mutatják), hiszen az Irriducibili Lazio és az AS Roma Ultras tuti nagy dobásra készül a koreográfiák terén. Apropó, a Lazio ultrák vezérkarát módszeresen ritkítja az olasz rendőrség, hiszen csakúgy, mint másfél éve, ezúttal is többüket letartóztatták pár héttel a nagy mérkőzés előtt. A 20 lesittelt drukker ellen a vád súlyos testi sértés, fosztogatás, bűnszervezet létrehozása és államellenes cselekmények. Az előzmények ismeretében óriási indulatokra lehet számítani holnap este a szurkolótáborok részéről, Francesco Totti egy interjúban ki is jelentette, hogy a futballistáknak a játékukkal kell mindent elkövetniük azért, hogy az este csak a labdarúgásról szóljon. Más kérdés, hogy ő maga virágcsokrot kíván elhelyezni a kezdő sípszó előtt az Irriducibili törzshelyének számító Északi Kanyar előtt, így tisztelegvén a tavaly, egy rendőr által agyonlőtt Lazio ultra, Gabriele Sandri emléke előtt. Kétségtelenül szép gesztus, még ha a Capitano kicsit ellent is mond saját magának. Azért kíváncsiak leszünk a fogadtatásra…
 
A várható kezdőcsapatok:
 
Lazio: Ballotta; De Silvestri, Siviglia, Cribari, Radu; Dabo, Ledesma, Behrami; Pandev, Bianchi, Rocchi
AS Roma: Doni; Panucci, Mexes, Juan, Tonetto; De Rossi, Pizarro, Taddei, Perrotta, Mancini; Totti
 
Kezdés: márc. 19., szerda, 21 óra
Helyszín: Róma, Stadio Olimpico
 
Tipp: Szerintünk a Lazio mindent bele ad a kicsit talán fáradt, és a lélekben már a Manchester United elleni meccsre készülő AS Roma ellen, így nagy iramú, de rengeteg szabálytalansággal tarkított meccsen az égszínkékek megszerzik a győzelmet.

Szólj hozzá!

Harc az Örökvárosért - Lazio-AS Roma 1.

2008.03.14. 09:56 kidrock

Olaszország a forró hangulatú városi rangadók hazája, gondoljunk csak az INTER-MILAN, a JUVENTUS-TORINO vagy a SAMPDORIA-GENOA csatákra, de közülük is kiemelkedik a DERBY DELLA CAPITALE, azaz a fővárosi rangadó, a LAZIO-ROMA összecsapás. A derbi következő fejezete jövő szerdán játszódik, ezért igyekszünk róla addig is minél több információval szolgálni.
Az 1900-as években alapított LAZIO kezdetben atlétikai klubként működött, de két éven belül áttértek mai profiljukra. Az olasz futballkultúra még csak kibontakozóban volt akkoriban, de az észak-itáliai gazdagabb klubok hamar elhúztak a mezőnytől. Ezt megelégelve a MUSSOLINI vezette fasiszta párt azt összes RÓMA térségi kiscsapat összevonásával próbált komoly játékerejű ellenfelet kiállítani. Az így létrehozott csapat lett 1927-ben az AS ROMA, amelybe azonban az égszínkék-szimpatizáns fasiszta vezető, VACCARO tábornok személyes közbenjárása miatt a LAZIO nem került beolvasztásra.

Mint látjuk, már a kezdeti időkben is komoly politikai beavatkozások történtek a két rivális ügyeibe, így kicsit értelmetlenek azok az általánosítások, hogy az ASR a baloldaliak, míg a LAZIO a jobboldaliak csapata. Az viszont tagadhatatlan, hogy napjainkban mindkét gárda ultrái gyakran tanúsítanak szélsőjobboldali megnyilvánulásokat, és bármilyen furcsa, ennek érdekében képesek szövetségre lépni egymással. 1994. november 21-én egész Olaszország megdöbbenve nézte a tévéképernyők előtt, ahogy a ROMA BOYS, OPPOSTA FAZIONE és FEDAYN csoportjainak képviselői IRRIDUCIBILI LAZIO tagokkal kiegészülve csatatérré változtatták BRESCIA utcáit. A huligánokat különvonat szállította a főként baloldali nézetű polgárok lakta északi városba, ahol aztán vascsövekkel, késekkel és baltákkal támadtak a rendfenntartókra és a hazaiakra. Az összetűzésben 33 rendőr sérült meg, a rendőrkapitány pedig 30 napon túl gyógyuló sérülésekkel került kórházba. Az eset utáni letartóztatásokkor vált nyilvánvalóvá a politikai indíttatás, ugyanis több őrizetbe vett tagja volt a római skinheadek vezére, MASSIMO BOCCACCI által vezetett szélsőjobbos csoportosulásnak, akiknek jelszava is beszédes: „Meno calcio, piú calci!” (Kevesebb focit, több rugdosást!). A két tábort összeköti még RÓMA kosárlabdacsapatának WARRIORS nevű szekciója, amelyhez kizárólag jobboldali férfitagok csatlakozhatnak. A római drukkerek korábban is követtek már el megbotránkoztató tetteket, például a LAZIO ultrák ’92-ben visszadobták a pályára a sokszoros holland válogatott, AARON WINTER mezét, mondván: „Néger, és még zsidó is”. 1993. április 27-én pedig az olasz szocialista párt egyik ága elleni fasiszta támadás után több VIKING LAZIO-, BOYS ROMA- és OPPOSTA FAZIONE tagot tartóztattak le, a bresciai közös akció azonban mégis túl ment minden határon.

A sorozatos kitiltások és börtönbüntetések viszont egyik szempontból sem hozták meg a kívánt eredményt, ugyanis az egymás elleni utálat és a náci ideológia is megmaradt. Az elsőre bizonyíték a 2004-es tavaszi derbi, amikor is több mint száz ember sérült meg a lelátókon és utcákon kitört zavargásokban, amit egy rémhír robbantott ki, miszerint egy rendőrautó halálra gázolt egy kisgyereket a stadionnál. A másodikra pedig a 2005/2006-os idény szélsőséges megmozdulásai, ugyanis az AS ROMA ultrák náci karlendítésekkel, horogkeresztes drapériákkal és félreérthetetlen szlogenekkel provokálták a baloldali LIVORNO szurkolókat, akik emiatt megpróbáltak kitörni a szektorukból. Ugyancsak a karlendítés jelentette a fő témát a LAZIO csapatával kapcsolatosan is, mivel az egyébként zseniális csatár, PAOLO DI CANIO többször is így köszöntötte góljai után, az őt őrjöngve ünneplő égszínkék szimpatizánsokat.A politikai párhuzamtól eltekintve azonban a két gárda drukkerei gyűlölik egymást.

A rivalizálás a mindennapokban is tetten érhető, az elsősorban a külvárosokban és RÓMA környéki településeken élő LAZIO szurkolók gyakran zrikálják az ellenfelet azzal, hogy tulajdonképpen ők tanították meg focizni az AS ROMA-t, hiszen az majd’ 30 évvel később alakult, mint az ő klubjuk. A vörös-sárgák hívei erre általában azzal válaszolnak, hogy a LAZIO nem is római csapat, és semmi keresnivalójuk a fővárosban. A csipkelődés azonban véresen komolyra fordul a derbi napján, és gyakran a hatalmas rendőri készenlét sem tudja megfékezni az egész városban elszabaduló indulatokat. Az ultrák minden téren le akarják győzni a másikat, ezért koreográfiákban és hangerőben is utánozhatatlan az örökrangadó. A szurkolócsoportok minden évben rengeteg költenek a nézőtéri látvány kialakítására, ezért mindig iszonyatos mennyiségű pirotechnikát és gyakran több szektornyi méretű drapériákat vonultatnak fel. A LAZIO ultrái a közös aréna, a STADIO OLIMPICO északi kanyarjában vertek tanyát, míg a ROMA fanatikusok a déli kanyart foglalják el.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: roma lazio boys di canio irriducibili olimpico

Az Inter mindent megtett...a Liverpool továbbjutásáért.

2008.03.12. 13:51 kidrock

Ami egy Intertől belefér a Serie A-ban, az gyakorlatilag lehetetlen a Bajnokok Ligájában, pláne a kupaspecialista Liverpool ellen. Még szép, hogy a milánóiaknál utóbbi időben rendszeresített emberhátrányos játékról beszélünk. Az egymás elleni két mérkőzésen összesen kb. egy meccsnyi emberfórt adott az Inter az angoloknak, ami azért bosszantó, mert ez a párharc sokkal többet ígért annál, minthogy ilyen sima végkimenetele legyen.
A visszavágó értékelése előtt azért még elöljáróban annyit megemlítenénk, hogy az Inter erőnléti edzői és orvosi stábjának tagjai azért megérdemelnének fejenként egy irgalmatlan seggberúgást, mert teljességgel nonszensz, hogy az eurómilliókért összevásárolt keret fele állandóan sérült.
A legfoghíjasabb ezúttal a hátsó alakzat volt, ahol az eltiltott Materazzi és a maródi Samuel, Cordoba és Maxwell pótlását kellett megoldania Mancininek, ráadásul annak tudatában, hogy megnyugtató megoldást egész biztos nem fog találni. Bekerült a jobbára csak a tartalékban számításba vett Rivas, behúzódott középre az ebben a pozícióban tavaly a MU ellen „nagyot” alkotó Chivu, a baloldalt pedig megkapta Burdisso, akinek előnye, hogy a védelem minden posztján bevethető, hátránya pedig, hogy mindegyiken csapnivaló. A középpályán Cambiasso és Zanetti játéka nem volt vitás, őket a sérüléséből nem rég felépült, de teljesen formán kívüli Stankovic-Vieria páros egészítette ki, míg elől az összedrótozott Ibra-Cruz duó kapott bizalmat.
A Liverpool felállásában semmi meglepő nem volt, azon kívül, hogy Skrtel foglalta el az egyik belső védő pozíciót, így Carragher húzódott ki a jobb oldalra. Az egy szem ék Torrest Babel és Kuyt támogatta a két szélről, Gerrard mögött pedig Mascherano (az argentin pitbull a meccs legjobbja volt) és az idény egyik felfedezettje, a brazil Lucas Leiva takarított.
A meccset a hazaiak kezdték jobban, Cruz lövését a jobb alsó elől ütötte ki Pepe Reina, aki egyébként kinézetre akár Rafa Benítez mester édesgyermeke is lehetne. A hallgatag indián aztán Ibrahimovic remek passzát hirtelenkedte el, ahelyett, hogy az üres kapuval szemben álló Stankovicot játszotta volna meg, a másik oldalon pedig Torres lőtte Julio Cesar hasába éles szögből a védőktől kapott ajándéklabdát. A félidőre tehát 0-0-val vonultak a csapatok, és az Inter játékát elnézve, nem tűnt még elveszettnek a továbbjutás. Egészen a fordulást követő ötödik percig…
Burdisso bizonyította újfennt, hogy nem Inter-szintű játékos, az argentin bekk már az első félidőben besárgult, miután a félpályánál a földön fekve (!) rúgta hasba a mellette elhúzó vendégjátékost, ezúttal pedig szintén a felező vonalnál érkezett úgy talppal, mint egy dúvad. Természetesen villant a megérdemelt piros lap, az Inter sorsa pedig megpecsételődött. Habár a hazaiak nem adták fel, inkább csak tisztességből mentek már előre, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, a ’Pool rúgott gólt, méghozzá egy szépségdíjasat, az Angliában ténylegesen a szupersztár kategóriába lépő Fernando Torres révén.
A rolót tehát ismét lehúzták a BL-ben önmaga árnyékát átlépni képtelen Inter előtt, a szomorú nézők (akik között helyet foglalt Valentino Rossi és Antonio Cassano is) egy része pedig szépen lassan elindult hazafelé. A végtelenségig elkeseredett Ibrahimovic még elrontott azért két ziccert, Mancini pedig kifütyültette magát bátortalan cseréivel. A két meccsen gyakorlatilag hibát hibára halmozó Inter kiesett, a Liverpool továbbjutott a legjobb nyolc közé.
Mindenképp említést érdemel viszont, hogy a találkozó, még a nemzetközi futballvilágban is szokatlan, szép szurkolói gesztussal végződött, miután az elkenődött olasz és az ünneplő angol drukkerek felállva tapsolták meg egymást. Tisztelet a győztesnek, együttérzés a legyőzöttnek! Példamutató volt a két szurkolótábor magatartása! Bravó!

3 komment

Címkék: liverpool torres gerrard inter benítez ibrahimovic mancini burdisso

Univerzális futballisták 2. - Javier Zanetti

2008.03.07. 15:34 kidrock

Rovatunk második szereplője, Luis Enrique-hez hasonlóan szintén nem mai fiú, de az egykori Barca-játékossal ellentétben még ma is aktív. Javier Adelmar Zanetti 1973. augusztus 10-én született Buenos Airesben, és idestova már 13 esztendeje az olasz Internazionale játékosa, sőt mi több, 35. életévéhez közeledve még mindig a nerazzurók egyik legfontosabb embere.
Pedig nem indult ilyen fényesen futballkarrierje, hiszen a 13 éves korában mindössze 140 cm magas, és alig 35 kilós fiút csenevész testalkata miatt eltanácsolták az Independientétől. Zanetti nagyon elkeseredett, de nem adta fel, orvosa hízókúrára fogta, ő maga pedig beállt kőműves édesapja mellé segédnek, hogy megerősödjön. Pozitív példaként lebegett a szeme előtt bátyja, Sergio Ariel pályafutása, aki a Deportivo Espanol-ban lett elsőosztályú játékos, de később a Racingban is megfordult. Javier a másodosztályú Talleres-ben kezdett újra futballozni, testvéréhez hasonlóan védőként, de rövidesen leigazolta őt az első vonalban szereplő Banfield. Huszadik születésnapján mutatkozhatott be új csapatában, nagyszerű teljesítményével pedig gyorsan felhívta magára a figyelmet, így az Argentína számára balul sikerült 1994-es vébét követően be is mutatkozhatott az albicelestében. Ennél jobb ajánlólevél nem is kellett az argentinokat egyébként is szívesen alkalmazó Internek, és 1995-ben szerződtették a hazájában Pupi becenévre hallgató játékost.
Olaszországban aztán hamar ráragadt egy új név, Il Trattore (Traktor), amely egyértelműen elképesztő munkabírására és fáradhatatlanságára utal. Zanetti ezidáig közel 600 hivatalos mérkőzésen lépett pályára a kék-feketék mezében, 14 edző alatt volt kirobbanthatatlan a csapatból, Giuseppe Bergomi 1999-es visszavonulása óta, tehát lassan 10 éve ő viseli a csapatkapitányi karszalagot. Ezzel kapcsolatban viszont kapott néha kritikát, ugyanis egyesek szerint csöndessége és szerénysége miatt nem igazán alkalmas a vezérszerepre, de Zanetti erre azt válaszolta, hogy ő elsősorban a játékával és a tetteivel szeretne példát mutatni, nem pedig a szavaival.
Tény és való, a „munkához” való hozzáállásában aligha találhat bárki valami kivetnivalót, Zanetti egyike azoknak a kevés futballistáknak, aki több poszton is képesek világszínvonalú teljesítményt nyújtani. A hátvédsor és a középpálya mindkét szélén bevethető, de belső középpályásként is kiválóan használható. A futóversenyt még ma is nagyon kevés támadó veszi fel vele, átjátszani szinte lehetetlen, nagyszerűen érzi a rövidpasszos játékot és beadásai is rendre pontosak. Amiben viszont abszolút utánozhatatlan, az a tökéletes labdakezelés és a védjegyévé vált szlalomjai, amikor is csatárokat megszégyenítő ügyességgel viszi el a labdát akár 3-4 ember között is. Az Inter-szurkolók bálványként tisztelik, mert soha nem tud rosszul játszani, amikor pedig baj van, akkor a hátára veszi a pályát, és foggal-körömmel harcol a győzelemért (lásd a Roma elleni meccs).
Legnagyobb sikerei az Interrel, a 1998-os UEFA kupa megnyerése (a döntőben hatalmas gólt rúgott), 2 „kissé felemás” bajnoki cím és 2 kupagyőzelem. Az argentin válogatottal az 1996-os olimpiai ezüstérem a legjobb eredménye, de 117 szereplésével már most ő számít a rekordernek, és még mindig nem vonult vissza a nemzeti tizenegytől. A klubfutballtól sem igen fog még egy ideig, ahogy elnézzük a mostanában mutatott formáját. A következő bajnoki cím már úton van, de a BL-győzelem még nagyon hiányzik, és a Liverpool elleni 0-2 pedig azt sejteti, hogy erre még várnia kell.
A híresen sportszerű játékos (9 éve nem volt kiállítva) a mindennapokban is gyakran bizonyítja jólelkűségét, több karitatív alapítvány és kezdeményezés is fűződik a nevéhez. A civil életben is feltalálja tehát magát, de mivel a sérülések szerencsésen elkerülték eddigi karrierje során, jó esély van arra, hogy elsőszámú foglalkozása még évekig futballista legyen.

 

Szólj hozzá!

Címkék: argentína inter javier zanetti banfield pupi

AC Milan: Egy nagy korszak vége - Kik tehetik újra sikeressé a klubot?

2008.03.05. 11:54 kidrock

A tavalyi győztes Milan az első nagy búcsúzó a BL idei kiírásától, miután a lombardok alulmaradtak az Arsenallal vívott párharcban. Nagy küzdelmet hozott az oda- és a visszavágó is, de az embernek az volt az érzése, hogy csak Fabregasékon múlik, mikor viszik be a döntő találatot. Az Arsenal játékosai erősebbek és gyorsabbak voltak, ha rutinosabbak, akkor már az első mérkőzésen eldönthették volna a továbbjutást, de egyértelműen jobban játszottak a San Siróban is, így teljesen megérdemelten léptek tovább.
A szenvedős bajnoki szereplés és a korai BL-búcsú vélhetően megadja az utolsó lökést a Milan átalakításához, a sok szép sikert megélt csapat kerete ugyanis egyértelműen alapos frissítésre szorul. Carlo Ancelotti szinte változatlan összetételű gárdával dolgozik 2001. óta, azóta 2 Bajnokok Ligája serleget, 1 klub-világbajnoki címet, 2 európai szuperkupát és egy scudettót nyertek milánói piros-feketék. Rendkívül sikeres korszakot tudhat tehát maga mögött a Milan, de nyilvánvaló, hogy egyes játékosai már túl vannak a csúcson, elfáradtak és nem képesek már megújulni, legalábbis a mostani közegben már nem.
Paolo Maldini nyári visszavonulása már nyílt titok, és bármennyire is fáj kimondani, itt az ideje, mert az ő távozásának szimbolikus jelentősége van, és utat nyithat az újításoknak. Magam részéről, a jelenlegi keretből csak Nestát, Pirlót, Gattusót, Kakát és Patót tartanám meg a kezdőcsapatban, Ambrosinit, Oddót, Jankulovskit és Bonerát pedig kiegészítő emberként. A kapusposzt évek óta nyugtalanító kérdés a rossoneróknál, Dida már nem, Kalac és Fiori soha nem is volt igazán jó megoldás, mindhármuk távozását sem tartom elképzelhetetlennek. A hátvédsorban Favalli, Cafú, Simics, Serginho és Kaladze ideje már jócskán lejárt, a középpályán ugyanez mondható el Emersonról és Brocchiról, míg a csatársorban Inzaghiról. Gilardino, amilyen rámenős és gólerős támadó volt a Parmában, annyira súlytalan a Milanban, Ronaldo pedig beláthatatlan ideig harcképtelen, így rájuk sem igen lehet alapozni a továbbiakban. Clarence Seedorf számára is eljött a búcsú ideje a piros-fekete dressztől, talán egy másik klubban, vagy egy másik országban képes lenne újra feltöltődni.
Egyelőre nehéz megmondani, hogy kikkel lehetne pótolni ezt a seregnyi játékost, de a legpiacképesebb futballistákat figyelembe véve megpróbálok tippelni. A kapuba jó eséllyel pályázik Frey a Fiorentinából vagy Marco Amelia, Buffon válogatottbeli tartalékja, a védelembe pedig a Barcából nyáron várhatóan hazatérő Zambrotta, a palermós Barzagli és az AS Romától már leigazolt Ferrari. A középpályán el tudnám képzelni a Cigarinit és Gasbarronit a Parmából, vagy Hamsíkot a Napoliból (bár ő inkább Nedved utódja lehetne a Juvénál), de a Milan itt várhatóan sztárigazolást tervez, nagy nevekkel meg nem szeretnék dobálózni (melyik csapat ne akarná mondjuk Gerrardot vagy Xavit?). Leendő csatárként szóba jöhet a Chelsea-ből elkívánkozó Drogba, a Palermo éke, Amauri, a firenzei Mutu, vagy a Genoában kivirágzó Borriello.
A megújult gárdát persze nem biztos, hogy Carlo Ancelotti fogja dirigálni, de szerintem ő megkapja az esélyt, hogy új csapatot építsen. Tudása megvan hozzá, egy új sztáredző érkezését pedig, a játékosokra való kiadásokon felül, azért még talán Berlusconi is megérezné anyagilag. Ha mégis új tréner mellett döntene, José Mourinho szerződtetése akkor sem valószínű, feleannyiért megszerezhető lenne a portugálnál jóval szerényebb és csendesebb Marcello Lippi vagy a klub egykori játékosa, Frank Riijkard.
Nyárig azonban még hosszú az idő, addig a jelenlegi keretnek kell befutnia Bajnokok Ligája selejtezőt érő helyre, hiszen azért ennyi a minimum a Milantól. Júniustól aztán Európa-bajnokság, és van egy olyan érzésem, hogy a milánóiak megfigyelői igencsak nyitva tartják majd a szemüket. Figyelem futballisták, 4-5 jó meccs Milan-szerződést érhet!

Szólj hozzá!

Címkék: milan inzaghi ancelotti maldini pirlo drogba zambrotta mutu

Lila mez, zöld-fehér szív?

2008.03.04. 13:51 kidrock

Aligha van olyan futballszurkoló, aki kedvenc csapata mérkőzése kapcsán ne álmodozott volna arról, hogy milyen felemelő érzés lenne játékosként kifutni a pályára. Vannak, akiknek ez sikerült, csak éppen az ellenfél színeiben…
A futballista is ember, mondhatnánk, ezért van az, hogy időnként ordító helyzetben hibázik, néhanapján lerészegedik egy jól sikerült meccs után, és természetesen neki is lehet rajongásig szeretett klubja. Más kérdés, hogy az élet néha furcsa dolgokat produkál, és az imádott csapat nem mindig egyezik az aktuális munkaadóval. Nehéz elhinni, de a Liverpoolnak, amely a világ egyik legnépszerűbb klubja, három olyan emblematikus játékosa volt a közelmúltban, akik gyerekként még a városi rivális Evertonért rajongtak. Robbie Fowler, Steve Mcmanaman és Michael Owen, merthogy róluk van szó, rendszeresen jártak a Goodison Parkba a Kékek mérkőzéseire, de később valamennyien a ’Pool utánpótlás-akadémiájára kerültek, majd a Vörösök mezében mutatkoztak be a Premier League-ben, és futottak be fényes karriert.
Szintén az Evertonért dobogott a szíve Joey Bartonnak, az angol futball ügyeletes rosszfiújának is, más kérdés, hogy az élvonalbeli játékossá a Manchester City-ben váló Bartonnak később éppen az Everton szurkolóival gyűlt meg leggyakrabban a baja. Ezzel egyébként nem volt egyedül, Wayne Rooney is addig hangozatta, hogy „Egyszer Kék, mindig Kék!”, hogy a Manchester United-hoz való távozásakor rögvest gyűlölt ellenséggé vált az Everton-táborban.
Mielőtt azonban, kiderülne, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva minden angol focista a kisebbik liverpooli gárdáért rajong, említünk más eseteket is. Frank Lampard és Joe Cole a West Ham United-ben nevelkedett, és különösen előbbi rajongásig odavolt a Kalapácsosokért, ami nem is meglepő, hiszen édesapja a klub kőkemény hátvédje volt. Ezek után természetesen nincs mit csodálkozni azon, hogy egyiküket sem látják túl szívesen, amikor az ősi ellenség Chelsea játékosaként térnek vissza az Upton Parkba. Velük ellentétes pályát írt le Lee Bowyer, a nem éppen szelídségéről ismert egykori válogatott középpályás, aki a Charlton és a Leeds után kötött ki végre kedvenc csapatában, a West Hamben.
Anglián kívül is előfordulnak persze hasonló „malőrök”, Spanyolország leghíresebb szívcserélője nem más, mint a Real Madrid legendás csapatkapitánya, Raúl, aki hatalmas Atletico-rajongó családból származik, és sihederként még a Colchonerók korosztályos csapataiban pallérozódott. A történet innentől kezdve ismert, az Atletico egykori nehéz természetű elnöke, Jesús Gil, hirtelen felindulásában elzavarta a szerinte nem megfelelően teljesítő utánpótlás-játékosokat, Raúl pedig a Realhoz került.
Szintén a család volt nagy hatással annak idején Roberto Baggióra, akinek az egész famíliája lelkes Inter-drukker volt, így Copfocska is a milánói kék-feketéknek szurkolt ifjúkorában. Miután az összes nagy riválist bejárta, hosszú és kacskaringós pályafutása végéhez közeledve szerepelt is a nerazzuróknál, igaz, csak rövid ideig és mérsékelt sikerrel.
Kis hazánkból is tudunk felhozni pár érdekes példát, elsőként rögtön az Aranycsapat kapusának, Grosics Gyulának az esetét, aki saját bevallása szerint világéletében Fradi-szurkoló volt, de odaigazolását rendre meghiúsították. A mitikus csapat egy másik sztárja, Kocsis Sándor is a Ferencvárosért élt-halt (ráadásul ő ott is mutatkozott be), csakúgy, mint édesapja, aki amikor Kocsist azzal fenyegették, hogyha nem igazol át a Honvédhoz, besorozzák katonának, szomorúan, de ezt tanácsolta gyerekének: „Fiam, két rossz közül a kevésbé rosszat válaszd…”
Végezetül lehet, hogy pár újpesti szívet összetörünk, de ide kívánkozik, hogy Törőcsík András, a lilák egykori csillaga saját maga mondta el, hogy a Fradi kezdőcsapatáról álmodott fiatalkorában. A jelenből pedig Lipcsei Péterről, a Ferencváros csapatkapitányáról tudható biztosan, hogy gyerekként a Vasasért szorított.
Ennyit tudtunk egyelőre felderíteni, reméljük érdekesnek találtátok. Ha valaki tud még olyan focistáról, legyen az magyar vagy külföldi, aki más csapatnak szurkol(t), mint a sajátja, akkor írjátok meg nekünk!
 

1 komment

Címkék: liverpool everton rooney owen fowler ferencváros lipcsei baggio raul törőcsík

Ezen a napon születtek: Hidegkúti, Zico és Boniek

2008.03.03. 13:55 kidrock

Nem akármilyen nap március 3. a futball történelmében, hiszen Hidegkúti, Zico és Boniek személyében három világklasszis született e napon.
Honfitársunk, Hidegkúti Nándor 1922-ben, Budapesten látta meg a napvilágot, sajnálatos módon már nem lehet közöttünk, 2002-ben szülővárosában hunyta le örökre a szemét. Futball-pályafutását a Gázművekben kezdte, de neve az MTK-val forrt össze, amelyben 1945-től 1958-ig játszott. A klub elnevezése gyakran változott a politikai viszonyok miatt, de a lényegen ez nem változtat, Hidegkúti 314 meccsen 226 gólt lőtt, és 3 bajnoki címet ünnepelt csapatával. Oszlopos tagja volt a legendás Aranycsapatnak, akkori elnevezés szerint centerként (középcsatárként), mai szemmel nézve hátravont csatárként illetve irányítóként 69 mérkőzésen 39 találatot ért el a válogatottban. Nem kell külön ecsetelni a képességeit, tudva, hogy milyen nemzeti tizenegyben volt alapember, de azért említést érdemel, hogy elképesztő játékintelligenciája ellenére is mindig szerény, de társai által mégis rendkívül tisztelt ember volt. Érdekesség, hogy bár játékosként nem próbálta ki magát külföldön (bár ez akkor nem volt olyan egyszerű), edzőként dolgozott Lengyelországban, Egyiptomban és Olaszországban is, a Fiorentinával KEK-et is nyert. Az MTK Hungária pályája ma az ő nevét viseli.
1953-ban ugyanezen a napon született a brazil futball történetének vitán felül egyik legjobb játékosa, ami hatalmas szó, ha az ottani választékot vesszük figyelembe. Zico, merthogy róla van szó, 18 évesen mutatkozott be Brazília legnépszerűbb klubjában, a Flamengóban, amelyben karrierje döntő hányadát is töltötte (254 találkozó, 126 gól). A Fehér Peléként is emlegetett gyenge csontozatú varázsló Európában csak az Udinesében focizott (nem akárhogy, 39 meccs 22 gól), de karrierje végén Japánban is megfordult, ahol alaposan megszerettette a futballt a helyiekkel. Edzői pályafutását is a távol-keleti országban kezdte, ahol a válogatottat is irányította, jelenleg a BL-ben is bravúrosan teljesítő Fenerbahce mestere. A főként támadó középpályásként játszó egykori klasszis 88-szor szerepelt hazája nemzeti csapatában és 66 gólt szerzett. A sors fura fintora, hogy a sikerek azonban pont az ő tündöklésének idején kerülték el a selecaót, Zico három vébén is játszott, de egyszer sem jött össze a végső győzelem.
Harmadik születésnaposunk a lengyelek egykori sztárja, a kimondhatatlan keresztnevű Zbigniew Boniek, aki 1956-ban jött a világra. Korának egyik legtechnikásabb szélsője a Widzew Lódz csapatában lett ismert játékos, majd a Juventusban futott be igazán. Alapember volt az olasz klub történetének legjobb csapatában, Platini, Zoff, Cabrini, Tardelli és Paolo Rossi oldalán. A Zebrákkal BEK-et is nyert, méghozzá a tragikus emlékezetű Heysel-stadionbeli fináléban, amelyen éppen az ő buktatása után megítélt büntetőt váltotta győztes gólra Platini. A Juventus után megfordult az AS Romában is, majd edzői pályára lépett, kisebb olasz csapatok után azt a lengyel válogatottat is irányította egy kis ideig, amelyben korábban 80-szor lépett pályára és 24 gólt is szerzett.
Boldog születésnapot kívánunk tehát Zicónak és Bonieknek, Hidegkúti Nándor előtt pedig emlékezzünk egy videóval a felejthetetlen 6:3-as meccsről, amelyen Hidegkúti 3 ragyogó gólt szerzett! Megunhatatlan!
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: juventus zico mtk hidegkúti boniek flamengo

Madrid hősei: Robinho és Agüero

2008.03.03. 11:09 kidrock

Elmaradt az őrségváltás a spanyol pontvadászat élén, mégpedig két madridi aranyifjú jóvoltából. Robinho, aki ugye reálos, brazil és fekete, csereként beállva fordította csapata javára a Recre elleni meccset, míg Agüero, aki atleticós, argentin és fehér, a Barca ellen vezette győzelemre klubját. A két játékos kevés közös jellemzője közül az egyik legfontosabb: mindketten művészei a labdarúgásnak!
Robinho már a tavalyi szezonban is igazolta, hogy több mint egy öncélú cselkirály, de a mostani idényben látszik nagyon élesen, hogy mekkora a különbség a vele és a nélküle felálló Real Madrid játéka között. Az AS Roma elleni első meccsen nem játszhatott, a holnapi visszavágón már az első perctől a pályán lesz. Mire akarunk kilyukadni? Arra, hogy jócskán nőttek a Real továbbjutási esélyei…
Agüero egyelőre nem vezetheti csapatát a BL-ben, de ez valószínűleg már csak idő kérdése. Ha Kun továbbra is ilyen formában játszik, akkor csak az lehet a kérdés, hogy az Atleticóban vagy egy másik nagy klubban lesz erre alkalma. A kis argentin gyorsabb, mint egy vadászrepülő, mámorítóan cselez, kiválóan lát a pályán, és nem mellesleg gólerős is. Abidal, Puyol és Gabriel Milito a lábai előtt hevertek szombaton, azt tesszük mi is…
Argentínában egyébként valószínűleg van egy titkos Maradona-labor, ahol az isteni Diegóhoz hasonló tehetségeket kísérleteznek ki. Ami biztos, Agüero igen jól sikerült klón lett. Egy remek kis videó 16-17 évesen lőtt góljairól, nagyszerű zenei aláfestéssel:

 

 
Azért, hogy ne csak az ifjú titánokról essen szó a futballhétvége kapcsán:
 
  1. Ronaldinho előbb egy káprázatos ollózós góllal jelezte, hogy még mindig a sportág legnagyobbjai között a helye, majd sok sétálgatással, hogy erőnléte továbbra is jócskán hagy kívánnivalót maga után.
  2. Ahogy azt megjósoltuk, elhasalt az Inter a Vezúv tövében, ezzel a kék-feketék elszenvedték első vereségüket a bajnokságban. Az ellenkezőjét vártuk, de kikapott a Juve hazai pályán a Mutu-Vieri duót nélkülöző, a hajrában a semmitmondó Papa Waigo-Osvaldo kettőssel rohamozó Fiorentinától. Milan-Lazio 1-1, valami ilyesmire is számítottunk.
  3. Az Arsenalnál Eduardo lábán kívül valami más is eltört, az Ágyúsok nem hozzák a meccseket (Arsenal-Aston Villa 1-1), ellentétben a Manchester United-del (Fulham-MU 0-3). A Kalapácsosok szívébe nevelt gyermekei döftek tőrt, Lampard és Joe Cole is betalált volt klubja ellen (West Ham-Chelsea 0-4).

Szólj hozzá!

Címkék: chelsea ronaldinho real robinho lampard west atletico agüero cole ham

Hétvégi meccskínálat: Juve-Fiorentina, Atletico-Barca, ICF-Headhunters

2008.03.01. 12:24 kidrock

OLASZORSZÁG: Igazán jó hete van a Torinóban és környékén lakó Juve-tifosóknak, ugyanis a Toro után egyik másik ősellenség lesz otthon az ellenfél, mégpedig a Fiorentina. Habár a nagy utálat pontos okait nem sikerült feltárnunk, Roberto Baggio 1990-es lilából fekete-fehérbe öltözése sarkalatos pontja lehet a történetnek. Hiányzók bőven lesznek mindkét oldalon, a hazaiaknál Nedved, C. Zanetti és Chiellini eltiltott, míg a vendégeknél a csatársor összeállítása okoz gondot Prandelli mesternek, mert Mutu és Semioli sérült, Pazzini pedig sárgalapjai miatt nem játszhat. Hazai pályán a Juventus védelme a legjobb a bajnokságban (13 találkozón mindössze 4 gólt kaptak), elől pedig ismét Trezeguet lesz Del Piero párja, ezért szerintünk két sikertelen fordulót követően, ezúttal begyűjti a 3 pontot az Öreg Hölgy.
  Nevek alapján hatalmas rangadónak titulálhatnánk a Milan-Lazio csatát, de az égszínkékek bajnoki formáját és a lombardok nyögvenyelős teljesítményét figyelembe véve erről most szó sem lehet. A Milan összeállítása egyébként is megjósolhatatlan az Arsenal elleni sorsdöntő mérkőzés előtt nem sokkal, így jó mérkőzést nem valószínű, kínkeserves döntetlent annál inkább láthatunk.
   Nehéz túra vár az Interre, a bajnokaspiráns délre utazik a napfényes Nápolyba, és egész biztos melegük lesz a San Paolo stadionban is. A sérültek közé feliratkozott Maxwell is, így a hátsó alakzat aggasztóan foghíjas a Liverpool elleni visszavágó előtt, de Ibrahimovics sérülése is épp elég nyugtalanító a nerazzuri számára. A vendéglátóknál az eltiltott Domizzi és a sérült Iezzo kapus nem lehet ott a gyepen, visszatér viszont a kezdőbe El Pocho (A Zömök), azaz Ezequiel Lavezzi, aki Hamsíkkal és Garganóval megtámogatva, komoly gondot okozhat a milánói védőknek. Tipp? Ami nem sikerült a Romának, azt megteszi most a Napoli, tehát megszületik az Inter első veresége az idényben!
SPANYOLORSZÁG: Az aktuális fordulóban csak az Atletico Madrid-Barcelona találkozó számít rangadónak, de a Real utóbbi időben, idegenben nyújtott formáját elnézve, sorsfordító lehet a mostani játéknap. A blancók egy nem különösebben kedvelt ellenfelük, a Recreativo otthonába utaznak, és, ha ismételten vereséget szenvednek, akkor még az is előfordulhat, hogy a Barca előz, és átveszi a vezetést a tabellán. Különös, hogy ebben éppen a Real városi riválisa, az Atletico akadályozhatja meg a katalánokat, márpedig a Matracosok Messiék mumusának számítanak. Tegyük hozzá, ez inkább a Fernando Torres-féle korszakra volt érvényes, a legutóbbi szezonban egy hatost rúgott a Barca a kiábrándítóan játszó Atleticónak a Vicente Calderónban…
ANGLIA: A szigetországban szintén nem rendeznek derbit a hétvégén, bár a West Ham-Chelsea meccs kapcsán biztos számíthatnak a hatóságok egy kis kergetőzésre a két mitikus huligánbrigád, az Inter City Firm és a Headhunters között. A pályán viszont győznie kell a Chelsea-nek, ha versenyben akar maradni a pontvadászatban, ugyanis az Arsenal és a Manchester United szinte biztosan begyűjti a három pontot. Arséne Wenger csapata az Aston Villát fogadja, míg Fergusonék a Fulhamhez utaznak.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Univerzális futballisták 1. - Luis Enrique

2008.02.29. 15:34 kidrock

Most induló új rovatunkban olyan játékosokkal foglalkozunk, akik több poszton is képesek voltak világklasszis produkcióra pályafutásuk során. Első kiválasztottunk nem más, mint a ’90-es évek spanyol labdarúgásának egyik legnagyobb alakja, Luis Enrique Martinez García, aki első két nevét használva vált ismertté a futball világában.
Luis Enrique 1970-ben látta meg a napvilágot és szülővárosának csapatában, a Sporting de Gijón-ban kezdett futballozni. A felnőttcsapatban 1989-ben léphetett pályára először, 1991-ig 36 mérkőzésen szerepelt, ekkoriban még leginkább csatárként, amit 14 gólja is jelez. A tehetséges ifjúért 250 millió pesetát fizetett a Real Madrid, amelyben 5 esztendőn keresztül játszott. A blancóknál már főként a középpályán szerepelt, gólátlaga így jócskán leromlott, hiszen 157 meccsen csak 15-ször talált a kapuba, de egyébként sem a királyi gárdánál eltöltött időszak volt pályafutása legjobb korszaka. Amikor 1996-ban lejárt a szerződése, a Real nem különösebben marasztalta, de mégis nagy felzúdulást keltett, hogy aláírt az ősi ellenségnek számító Barcelonához.
A katalán fővárosban sem fogadták kezdetben túl szívélyesen a nagy riválistól érkezett futballistát, de a gránátvörös-kékeknél Luis Enrique valósággal kivirágzott, hihetetlen elszántságával, no és persze góljaival viszonylag hamar belopta magát a szurkolók szívébe. Első évében támadó középpályásként kapott szerepet, és nem kevesebb, mint 17 gólt ért el, amivel ugye megdöntötte a madridi 5 év termését. A következő szezonja még jobban sikerült, ezúttal 18 gólt lőtt, a Barcelona pedig megnyerte a bajnokságot.
A Spanyolországban leginkább Lucho becenéven emlegetett játékos ekkor már egyértelműen hatalmas közönségkedvencnek számított a Barcánál. A pálya minden posztján feltűnt, jól szerelt, nagyszerűen játszotta és tartotta meg a labdákat, ha pedig kellett, akkor ő maga fejezte be a támadásokat, leginkább fejjel, ebben ugyanis verhetetlen volt. Edzői is felismerték sokoldalúságát, és bár a klub sorra igazolta a világklasszisokat, a kezdőcsapatban mégis mindig helyet találtak Luis Enriquének, aki így a katalánoknál töltött 8 idény alatt a kapus és a középhátvéd posztot kivéve minden szerepkörben megfordult.
A sérülések azonban őt sem kímélték, a búcsú ideje 2004-ben jött el, amikor is 207 meccs és 73 gól után köszönt el a Nou Camp közönségétől. Nem túlzás kijelenteni, úgy vált a Barcelona emblematikus alakjává, hogy jókora hátránnyal indult madridi múltja miatt. Ezzel kapcsolatban viszont ő maga is kijelentette a későbbiekben, hogy annyira a szívéhez nőtt a Barca, hogy alig bírja felfogni, amikor a régi képeken a Real mezében látja magát.
A legendás 21-es a válogatottban is alapembernek számított, 62 találkozón 12-szer zörgette meg a hálót, és bár 3 vébén is szerepelt, a hispán csapatnak egyszer sem jött ki igazán a lépés. Legfontosabb trófeái így a Barcelonával nyert két bajnoki cím és KEK-győzelem, de alighanem ezeknél is előbbrevaló az olimpiai bajnoki cím, amelyet a spanyol U21-es válogatott tagjaként nyert 1992-ben, hol máshol, mint Barcelonában…

 

9 komment

Címkék: barcelona madrid spanyol olimpia real luis enrique

Zanetti gólja aranyat ér(het)!

2008.02.29. 11:20 kidrock

Büszkék vagyunk magunkra, amiért eltaláltuk az Inter-Roma derbi végeredményét (1-1), de annak már kevésbé örülünk, hogy ezzel gyakorlatilag eldőlt a bajnokság, ugyanis a milánóiak 9 pontos előnye behozhatatlannak tűnik.
A rómaiak sem lehetnek elégedettek a döntetlennel, mert végig közelebb álltak a győzelemhez, de a sok elpuskázott lehetőségük és Mexes buta kiállítása végül megbosszulta magát, és a szökőévente (pont az van!) gólt szerző Javier Zanetti 88. percben eleresztett bombája végül pontot mentett az Internek.
A Juventus-Torino korántsem volt olyan jó találkozó, mint az első és második helyezett csatája, a Zebrák fantáziátlan játéka ellen pedig már kikeltünk korábbi írásunkban. A mostani városi derbi legfeljebb a Toro védőjének, Natalinak lesz majd felejthetetlen (már,ha emlékszik egyáltalán valamire), akit az egyébként is K1-harcosra emlékeztető küllemű Matteo Sereni kapus, Remy Bonjasky-t megszégyenítő fejen térdeléssel tett harcképtelenné.
A további találkozókról röviden: a Milan játéka továbbra sem emlékeztet távolról sem egy BL-győztes csapatéra, a Sampdoria ismét bizonyította, hogy Cassano nélkül egy nagy nulla, az atalantás Doni lassan ismét helyet követel magának a válogatottban, a Fiorentina az összes valamirevaló támadóját elveszítette a Juve elleni rangadó előtt, Bianchi megszerezte az első gólját a Lazióban, amely ráadásul rögtön három pontot is ért a játékos volt klubja, a Reggina ellen.

Szólj hozzá!

Címkék: juventus roma inter mexes doni zanetti

Ranieri! Térj már észhez!

2008.02.27. 15:33 kidrock

Nem, nem, nem és nem! Ha fához kötöznek és ránk sóznak háromszor huszonötöt, mint Ludas Matyi Döbrögire, akkor sem értjük, hogy mit akar Claudio Ranieri.
Teljesen rendben van, hogy a Capello-féle korszakhoz képest alaposan meggyengült a Juventus kerete, és, hogy a másodosztályból visszatérve szép eredmény az is, ha a Zebrák BL-selejtezőt érő helyen végeznek, de mégis ott motoszkál bennünk a kisördög: sokkal jobb is lehetne ez a csapat!
A legbosszantóbb dolog a Juvéval kapcsolatban a kreativitás teljes hiánya a középpályán. Értjük mi, hogy a Serie A-ban fontos a biztonság, ezért nem véletlen, hogy az olaszok nevelik a legjobb védekező középpályásokat a világon, de azért mégis nonszensz, hogy a legsikeresebb talján klub rendre a második félidőben jut el az első kapura lövésig. Camoranesi a jobb szélen remek, de irányítóként súlytalan, ahogy az már a 2003-as BL-döntőn is megmutatkozott, míg Pavel Nedved fényévekre került aranylabdás formájától, és nem képes már egymaga bejátszani a pályán fellelhető összes posztot. Cristiano Zanettivel kapcsolatban erős a gyanúnk, hogy Ranieri lányának csaphatja a szelet, mert más indokot nem nagyon tudnánk mondani, amiért alapemberré válhatott volna. Nocerino igazi Gattuso-klón, és könnyen be is futhatja azt a pályát, amit a Milan örökmozgója, de egyelőre nem látjuk az okot, amiért neki minden meccsen játszania kellene.
A nyáron igazolt Almiron-Tiago duóval kapcsolatban gyakran használja a csalódás szót a sajtó, pedig az igazság az, hogy nem is kapták meg a lehetőséget a bizonyításra. Az argentin Verón-utódot azóta kölcsön is adták, míg a portugál válogatott rendre csak a kispadot koptatja. A legfurcsább az egészben az, hogy nem csak a nagy meccseken hagyja őt ki Ranieri, hanem az olyan találkozókon is, mint amilyen például a Reggina elleni hétvégi, vagy a Torino elleni keddi volt. Ezeken a mérkőzéseken szinte ordított a pályáról, hogy a Juvénak egy technikás, szervező emberre van szüksége, de Tiago ekkor sem kapott szerepet. Egy olyan játékos, aki csak a Chelsea és a Lyon színeiben közel 30 mérkőzésen szerepelt a Bajnokok Ligájában, nem veszi fel a versenyt az olasz liga közép- és kieső csapatainak játékosaival? Ezt azért elég nehéz elhinni…
Az előbb említett két futballistáért nem kevesebb, mint 20 millió eurót adott ki a Juventus a nyáron, a télen pedig 13 millióért vették meg a korábban Valenciában és Liverpoolban is csak padmelegítő szerepet betöltő Momo Sissokót, aki csakúgy, mint C. Zanetti és Nocerino, szintén védekező középpályás. Mindeközben Ranieri visszautasította a Juvénak már minden fórumon beajánlkozó Van Der Vaartot, mondván nincs rá szükség. Valaki érti???
Tiago nem akármilyen bombagólja a Manchester United ellen:

 

1 komment

Címkék: juventus van der vaart ranieri tiago sissoko nocerino

Serie A: Bombaerős hétközi forduló!

2008.02.26. 16:39 kidrock

Nem akármilyen bajnoki fordulóra kerül sor hétközben Itáliában, ugyanis most rendezik a torinói örökrangadót és az Inter-Roma csúcsderbit is.
A kronológiai sorrendet betartva, a Juventus-Torinóval kezdjük a mélyrehatóbb elemzést, hiszen az észak-olasz metropolisz csapatai már kedden egymásnak feszülnek a nem akármilyen presztízsértékű három pontért. Az Öreg Hölgy, hiába Olaszország legnépszerűbb klubja, szülővárosában a mai napig nem tudja kellően elfogadtatni magát, így kívülállók számára bármily meglepő is, az első- és a másodosztály között rendre ingázó Bikák sokkal nagyobb tömegtámogatással rendelkeznek Torinóban. A két csapat őszi találkozóját a Juve nyerte Trezeguet 93. percben szerzett lesgyanús góljával, és bár a bordómezesek nagyon szeretnének visszavágni, nehéz elképzelni, hogy a jóval erősebb kerettel rendelkező Zebrák alulmaradnak a párharcban.
A pályaválasztók oldalán ezúttal éppen Trezeguet lesz a legfontosabb hiányzó, lévén a francia csatárt továbbra is influenza hátráltatja, de nem játszhat az eltiltott Cristiano Zanetti sem, ami nem biztos, hogy annyira megrendíteni a Juve-ultrákat, ha nem tudnák, hogy a helyén minden bizonnyal a labdaművésznek szintén nem nevezhető Nocerino fog kezdeni. Visszatér viszont a csapatba az elmúlt fordulóban hiányzó Buffon és Iaquinta, ez a tény pedig jócskán növeli a Zebrák győzelmi esélyeit. A Torinónak nincs nevesebb sérültje vagy eltiltottja, az egyetlen fontosabb kérdés, hogy Alvaro Recoba helyet kap-e ezúttal a kezdőben. Vele vagy nélküle, szerintünk a Torónak ezen az estén mindegy lesz, a Juve, ha nem is csillogó (mikor volt utoljára az?) játékkal, de magabiztosan győz 2-0-ra, és az egyiket az elpusztíthatatlan Del Piero lövi.
Amíg az előző párosítás rangja inkább csak a hagyományok miatt kiemelkedő, addig a szerdai Inter-Roma már aktualitását tekintve is jelentős. Habár nehezen tudjuk elképzelni, hogy a milánói kék-feketék 9 pontos előnyről bármilyen körülmények között is elveszítsék a bajnokságot, mégis ez lehet talán az utolsó fordulópont. A második helyezett AS Roma-nak nincs vesztenivalója, neki kell mennie a jelenleg talán inkább a BL miatt aggódó nerazzuróknak, és a pontvadászat izgalmasabbá alakulásának reményében, bízunk benne, hogy ezt meg is teszik.
A hazaiaknak elsősorban a védelem összetételével akadnak gondjaik, lévén Samuel és Cordoba is sérült, míg Burdisso minden, csak nem tökéletes megoldás a középhátvéd posztján. Materazzi formán kívül van, de ebben a helyzetben ő valószínűleg kezdeni fog, minden bizonnyal az ex-római Chivuval az oldalán. A középpálya legfontosabb hiányzója az újból megsérült Sztankovics, de ez a csapatrész még így is az Inter legerősebb pontja. Csatársorban van választéka Mancininek, de könnyen elképzelhető, hogy Ibrahimovicsot továbbra is pihenteti, ez esetben pedig a Crespo, Cruz, Suazo hármasból kezdhetnek ketten. Az AS Roma megcsappant brazil kontingenssel érkezik Milánóba, Juan és Mancini hiánya komoly, Cicinho-é nem jelentős érvágás. A római bordó-sárgákkal kapcsolatban a fő kérdés továbbra is az, hogy Francesco Totti mikor nyeri vissza jóformáját, mert a Farkasok játéka még mindig egyértelműen tőle függ.
 
Az őszi meccsen saját közönsége előtt verték tönkre Ibráék az ASR-t, de ez leginkább annak volt köszönhető, hogy Giuly-t már az első játékrészben kiállították a hazaiaktól. Azóta viszont az Inter ragaszkodik az emberhátrányos helyzetekhez, így azt mondjuk, ezúttal bármi lehet, szerintünk például egy 1-1-es döntetlen.
 
Az elmúlt évek legszebb Inter-Roma jelenete, Totti káprázatos emelése:

 

1 komment

Címkék: juventus materazzi roma futball inter totti as torino italia

Isten éltesse, Gyilkos úr!

2008.02.26. 09:53 kidrock

A mai napon, tehát február 26-án ünnepli 35. születésnapját a profi futballtól tavaly visszavonult Ole-Gunnar Solskjaer, a Manchester United történetének egyik leggólerősebb támadója.
A vékonydongájú norvég Kristiansundban látta meg a napvilágot 1973-ban, futball-pályafutását a harmadik ligás Clausenengenben kezdte 17 évesen. Nevelőegyesületében 4 év alatt 109 mérkőzésen 115 találatot ért el, amire felfigyeltek az elsőosztályú Molde vezetői, és szerződtették az ifjú titánt. Solskjaer két szezon alatt 42 bajnokin lépett pályára, 32 gólt szerzett, és bemutatkozott a norvég válogatottban is. Nyilvánvaló volt, hogy hamar kinőtte a hazai pontvadászatot, de mégis meglepetést keltett, amikor a Manchester United másfél millió fontért megvásárolta. Hát még az, hogy milyen gyorsan beilleszkedett a Vörös Ördögök közé! Első évében nem kevesebb, mint 18 gólt lőtt a bajnokságban a legendás Eric Cantona oldalán, a United pedig meg is nyerte a bajnokságot. A lenyűgözött brit sajtó ekkor adta neki a „Babaarcú Gyilkos” becenevet, utalva a norvég csatár kisfiús fizimiskájára és a kapu előtti kíméletlenségére.
A 20-as mezben játszó támadó végül összesen 235 mérkőzésen szerepelt a Man Utd színeiben és 92 gólt szerzett. A legemlékezetesebbet minden bizonnyal a Bayern München hálójába vágta az 1999-es BL-döntő utolsó másodperceiben, amelynek köszönhetően az angol csapat lett a legrangosabb európai sorozat győztese. Solskjaer mindemellett nyert 6 bajnokságot, 2 FA kupát, 1 Ligakupát és egy Világkupát is a Manchesterrel, tehát igazán eredményes karrierre tekinthet vissza a norvég válogatottban 67 meccsen 23 gólig jutó játékos. Nem csak a jóból jutott azonban ki neki, hiszen több súlyos sérüléssel is meg kellett birkóznia, és végül makacs térdproblémái vezettek a visszavonulásához is. Ma viszont reméljük, hogy csak a szép emlékek jutnak eszébe, jó egészséget és boldog születésnapot Ole!

 

6 komment

Címkék: születésnap united gyilkos manchester solskjaer babaarcú

Olasz bajnokság 24. forduló

2008.02.25. 21:16 kidrock

Parádés forduló volt az olasz bajnokságban, utolsó pillanatokban szerzett találatokkal, kiállításokkal, meg nem adott és megadott tizenegyesekkel, Juve-veréssel és 10 meccsen összesen 32 góllal.

 A legnagyobb szenzáció természetesen a Reggina győzelme a Juventus felett, a délieket aligha zavarta, hogy milyen körülmények között verték Olaszország legnépszerűbb és legsikeresebb klubját. Brienza szerzett vezetést a hazaiaknak az első félidőben, majd a második játékrészben szinte felborult a pálya, a Zebrák a kapujukhoz szögezték a bordómezeseket, de az egyenlítő gólhoz így is kellett Reggina kapusának hatalmas hibája, ugyanis Del Piero távoli lövése a hasa alatt csorgott a kapu közepébe. Mindeközben a játékvezető három (!) Juventus javára megítélendő büntető esetén intett nagyvonalúan továbbot, majd a 92. percben a hazaiak javára adott meg egy igen furcsát. Egy meglehetősen ritka Reggina-kontra végén jobbról szállt magasan a labda a Juve kapujának előterébe, amelyet Sissoko legalább 3 méter (!) magasságból akart kiollózni, teljesen feleslegesen, lévén Amoruso el se érhette volna. Az akrobatikus mozdulat eredményeképpen viszont megrúgta (?) a támadót, a bíró pedig a vendégek óriási felháborodására tizenegyest ítélt. Hozzá kell tennünk, véleményünk szerint az eset maximum veszélyes játék miatti közvetett szabadrúgást ért volna a tizenhatoson belülről…Del Piero sógora, Nicola Amoruso viszont nem polemizált ilyen csacskaságokon, és a jobb alsóba tüzelt, vereséget mérve így a torinóiakra, akik a lefújás után sem tudták türtőztetni magukat, aminek köszönhetően C. Zanetti piros lapot is kapott.

 Reggio di Calabrián kívül alighanem Rómában ünnepelték leginkább a Juve bukását, és tehették is, mert az AS Roma a közelmúltban általunk (is) zrikált Cicinho kajla lövésével rangadót nyert a Mutut sérülés miatt korán elvesztő Fiorentinával szemben. Azért, hogy a brazil szélső most se lehessen teljesen elégedett önmagával, arról saját maga gondoskodott, ugyanis az utolsó pillanatokban buta módon kiállíttatta magát…

Eseménydús meccset játszott a Milan is, amelynek nyögvenyelős produkcióját már a hazai szurkolók is megelégelték, így többen már 10 perccel a találkozó vége előtt, 1-1-es állásnál elindultak hazafelé. Rosszul tették, mert Pippo Inzaghi (aki körülbelül a BL-döntőn szerzett utoljára gólt), a hosszabbítás perceiben a Palermo hálójába fejelte azt a találatot, amellyel a Milan nem csak a győzelmet, de a BL-selejtezőt érő negyedik helyet is megkaparintotta.

Csak címszavakban a további mérkőzésekről: igazságos pontosztozkodás a Sampdoria-Interen, elképesztő góláradat és meglepő vendéggyőzelem az Udinese-Genoán, Borriello mesterhármasával, szintén 8 gól és hihetetlen izgalmak az előzetesen eseménytelen 0-0-nak tippelt Torino-Parmán, a hajléktalan külsejű, nemzeti csapatba követelt Gasbarroni káprázatos szabadrúgásgóljával.

Szólj hozzá!

Címkék: olasz foci juventus calcio

süti beállítások módosítása